Ez még nem a naplós sztori, ámbár abba is leírhattam volna éppenséggel.
Érdekesen kezd alakulni a mai nap, felettébb érdekes. Még nem tudom eldönteni hogy sírjak vagy nevessek.
Rám tört a nosztalgia. Miért? Hát mert életem első, általános iskolai szerelme “szívecskét dobott”. Egyik szemem sír a másik meg nevet. Nyilván már azt sem tudja ki vagyok, de én még azért emlékszem azokra a szép hónapokra mikor szerelmesen lestem ahogy focizik a barátaival. Mindig elbújtam egy fa mögé, hogy ne lásson és amíg őt néztem, lekapargattam szegény fa kérgét. A szívecske formájú darabok talán még most is megvannak valahol az emlékes dobozban. Az órarendje mellett amit nagy nehézségek árán szereztem meg, mint egy kis detektív, na meg a szerelmes levelek amiket írtam neki. Atyaég! Milyen megalázó volt mikor eljuttattam hozzá házhoz vagy berakattam az iskola padjába és ő ocsmány szövegekkel adta vissza.
Akkoriban nem éreztem cikinek. Biztosan mindenki életében volt anno ilyen kis iskolás szerelem amiből természetesen nem lett semmi, de jó visszagondolni. Nem vagyok megszállott, nem azért vannak meg ezek a kis apróságok, hanem mert mindig mindent elteszek emlékbe, hogy később pont az ilyen alkalmakkor legyen mit elővenni a nosztalgiázáshoz. Úgy mint a naplókat, csak ez épp nincs leírva sehova, erre magamtól emlékszem, hisz az első szerelmére mindenki emlékszik, nem?
Azt se tudom milyen ember lett belőle. Ő elballagott én meg elfeledkeztem róla, jött más. Még az ismerőseim között sincs, hisz attól függetlenül, hogy szerelmes voltam belé még ő volt az egyik oka annak ami miatt utáltam az általánost. Ő adta nekem a haverjával azt a gúnynevet ami végig kísért a ballagásáig. Birka, így hívtak csak mert farsangon egyszer kakaónak öltöztem míg az öcsém tejnek.
Végül is, megedződtem míg csúfolódtak, utána sokkal könnyebben vettem, hogy mindig kívülálló voltam a suliban. Ha nem piszkálnak talán nem lett volna bennem az a hajtóerő ami arra késztetett, hogy középiskolában más legyek.
Más is lettem, sok mindenben megváltoztam akkor és innen már tényleg naplós sztori jön. Bevezetőnek pont jó lett ez, igaz nem volt tervbe véve. A sors is azt akarta, hogy feljöjjön minden lényeges kis emlék amin minden lány átesik míg megtalálja az igazit.
Hopelessness 