Belebonyolódtam a saját életembe, gondolataimba… ismét. Mondjuk már meg sem lepődök magamon.
Kicsit elveszettnek érzem magam, tanácstalannak. Tehetetlennek nem éppen, hisz tudom, hogy tudok tenni a “problémáim” ellen, épp csak képtelen vagyok a választásra A vagy B között.
Lehet, hogy nem is feltétlenül kellene választani MÉG? A-hoz a szívem húz B-hez az eszem… csak az hiányzik, hogy megjelenjen egy C is.
A-ban megfogott valami, amit nem tudnék szavakba önteni, talán az elérhetetlenség, a kihívás amit nyújt. B-ben megvan minden amire AZT HISZEM vágyom, de csak hiszem, nem vagyok benne biztos, ez az ami döntésképtelenné tesz.
Józan ember ilyenkor a szívére vagy az eszére hallgat?
Mondjuk nem éppen nevezhető józan embernek az, aki az éjszaka közepén keresztül sétál a városon nő létére csak azért, mert besokallt és képtelen egyedül álomra hajtani a fejét.
Bolond vagyok én nem józan, mégis úgy tűnik kellek… valakinek biztosan.
De vajon A-nak vagy B-nek?
Hopelessness 