Valahogy így

Formálódik a fejemben az új koncepció hogyan is kellene ezt.

Kéne valami frisset is írni nem? Valami jelenlegit, valamit a napomról vagy csak úgy az aznapi gondolatokról. Hm… igen, valahogy így!

Például ma… ma szokásosan semmi sem akar összejönni így van időm gondolkodni, rágódni. Rossz szokása az embernek ha túl sok ideje marad a gondolataiba merülni. Na nem csak munkaidőben mikor elhagy a koncentráló képesség, hanem úgy általában egész nap.

A mai gondolataim valahogy akörül forogtak, hogy hogyan lett belőlem a távolról figyelős lányból az, aki a kezébe veszi az irányítást. Na nem mintha olyan szuperül menne, de legalább tudom mit akarok, vagyis inkább szeretnék, és nem csak lesem mint egy bolond hanem megpróbálom elvenni, megkapni. Mit vagy kit? Hát azt még nagyon én sem tudtom eldönteni.

Kavarognak a gondolataim, az érzéseim, nem vagyok én hozzászokva az egyedülléthez. Sosem voltam ennyire egyedül, vagy legalábbis már nagyon régóta nem. Most mikor így alakult képtelen vagyok elfogadni, megszokni. Az ember társas lény! Miért is kellene nekem elfogadnom, hogy egyedül vagyok? Igen, nyilván túlzok, a barátok mindig ott vannak, de lássuk be, az közel sem ugyanaz. Ők nem pótolják az összebújós estéket és a lopott kis csókokat. Ők ott vannak ha kellenek, de sosem pótolhatják azt az űrt amit egy kapcsolat hiánya okoz. Oda partner kell, valaki aki hajlandó és képes pótolni azt, amit annak az embernek a hiánya okoz, aki azelőtt oly sokáig ott “élt”. Nyálasan hangzik, tudom, de romantikus alkat vagyok, meg szeretethiányos… ez van.

Ezeken agyalok ma. Nem akarok hozzászokni az egyedülléthez. Nem kellene hozzászoknom, csak a sarkamra kell állnom, kicsit XXI. századinak lennem. Olyannak aki beáll a statisztikát alkotó személyek közé és igazolja, hogy a mai lányok tényleg előbb kezdeményeznek mint a pasik.

Próbálok ilyen lenni, de rohadt nehéz ha az embert épp levegőnek nézi az, aki miatt valamiért, én sem tudom miért, de még a társkereső portálokra sem néz már fel. Franc tudja mi van velem, rég volt már ilyen, azt sem tudom, hogyan kezeljem a helyzetet, magamat.

Csak úgy vagyok és teszem ami jólesik, mert most épp így jó.