Hol is kezdjem?
Rég volt már, hogy blogoltam, hogy magamon kívül bárkinek is írtam… bezzeg régen! Minden nap minden percében azon gondolkodtam mit is rakhatnék ki délután az oldalra, hogy annak a csekélyke kis olvasónak valami anyaggal szolgáljak.
Most is lenne mivel, sőt! Csak nem tudom hol kezdhetnék neki. Nem akarok új blogot nyitni, mert sok emlék fűz ehhez az oldalhoz (még több a blogolhoz, de hát tudjuk, az már nincs). Igen, elrejtettem, jelszóval védtem a régi bejegyzéseket. Először is azért, mert már rég nem írok fan fictionöket, a másik ok az az, hogy nem akarom, hogy bárki lássa. Ez most kicsit más lesz, nem az elképzelt Barbiról fog szólni hanem arról, aki valójában vagyok. A közel sem tökéletes, hatalmas hibákat elkövetett Énről.
Mindig is írtam naplót, ahova leírtam kamaszkorom, érzelmileg megérésem fontosabb momentumait. Ezeket a kis könyvecskéket szeretném most elővenni és (természetesen) a benne szereplő személyek védelmében név módosításokkal, megosztani veletek azokat a történeteket, melyek előbb fordulnak elő egy kamaszlánnyal az élete során, mint a megszokott sztorik melyeket oly elcsépeltnek érzünk. Szerelem első látásra? Na meg a fenéket! Nem hiszek benne, különben most nem egyedül lennék.
De kezdjünk mindent a legelején…
Hopelessness 