Tehát már neve is van a jelenségnek, amibe már olyan sokszor belefutottam?
Nem is annyira ismeretlen verziója ez egy ember lekoptatásának? Pedig számomra elképzelhetetlennek nem tűnt, míg a saját bőrömön meg nem tapasztaltam.
Talán túl sokszor is sikerült belefutnom ebbe a “szakítási” módszerbe. Mikor találkozgatsz valakivel, látszólag jól vagytok, majd egyszer csak eltűnik. Felszívódik. Nem keres. Nem reagál. Mintha nem is létezett volna.
Találtam erről egy jó kis cikket.
Nem idéznék belőle sokat, csak ami számomra kiemelendő.
“A 34 éves Juli többször is randizott a Tinderen megismert Balázzsal; napközben egyfolytában írogattak egymásnak, és a levegő csak úgy sistergett közöttük. Két nappal azután, hogy egy egész hétvégét együtt töltöttek vidéken, Juli SMS-ben megkérdezte a férfit, lenne-e kedve egy közös ebédhez, amire soha nem kapott választ. „Nem az fáj, hogy nem kellettem neki, hanem az, hogy ilyen undorító módon felszívódott. Sokkal tisztességesebb lett volna, ha legalább ennyit mond: »Ne haragudj, de nem szeretném folytatni veled, mert úgy érzem, nem passzolunk egymáshoz.«”
Hm… kedves Julinkkal együtt tudok érezni. Nem a kölcsönös szimpátia hiánya a fájó pont az egész felszívódás szituációjában, hanem az, hogy egyre több ember képtelen a kommunikáció legcsekélyebb módjára is. Nem kell felhívni, nem kell találkozni, hisz tudom Én is, hogy kényelmesebb egy gyors üzenet. De nem… sokan még erre sem képesek.
“Bár nem lehet általánosítani, de a tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy a kámforrá váló emberek mind hasonló okok miatt választják a szakítás eme megalázó módszerét. Éretlen személyiségek, akik félnek a konfrontációtól, a kínos beszélgetésektől, hiányzik belőlük a mások iránti tisztelet és empátia, illetve szeretnek függőben hagyni dolgokat. “
Ehhez a részhez nem kívánok túl sok kommentárt hozzáfűzni. Akinek inge igenis vegye magára!
“Győri Szilvia, a Life.hu szexuálpszichológus szakértője úgy vélekedik, hogy sokkal nagyobb fájdalmat és sérülést okozunk azzal, ha levegőnek nézzük a másikat, vagyis semmibe vesszük, mint azzal, hogy felvállaljuk az elutasítást. „Néhány találkozó után nem kell hosszasan magyarázni, hogy miért döntöttünk a szakítás mellett, és arra is ügyelni kell, hogy az őszinteségünkkel ne bántsuk meg a másik személy érzelmeit. Ám a partnerünk megérdemli, hogy az adott helyzetben tisztán lásson, hogy tanuljon az esetleges hibákból, tehát minden esetben érdemes elvarrni a szálakat, ha úgy érezzük, hogy szeretnénk lezárni a kapcsolatot.” “
Nem épp oly kedves ghostingoló emberek, kérem a fenti tanácsok nemtől és kortól független betartását iktatni a hasonló helyzetekben!
Hopelessness 